Nem szeretünk ételt kidobni. Ez alapvetés. Így amikor Lajos három hete hazaállított 4 akkora banánnal, amit a felnőttfilmek főszereplői is megirigyelnének, már éreztem, hogy gond lesz. Főleg azért, mert körülbelül két hónapja nem kívánom a banánt. Magas káliumtartalom ide vagy oda.
Az elmúlt három hétben megjárták a hűtő alsó fiókját, kikerültek az ebédlőasztalra a déditől örökölt gyümölcsös tálba, majd visszabújtak a hűtőbe, végül ismét dédi hagyatéka adott nekik otthont. A helyzeten némileg javított, hogy Lajos útközben megevett kettőt, bár itt meg kell jegyeznem, hogy nem láttam mikor tette...de jobb a békesség alapon nem firtatom.
Ma reggel már érezhető volt a feszültség - vajon ki meri magára vállalni a döntés súlyát, mert a kellemetlenül puhára szottyadt és sötétbarnára színeződött gyümölcsöknek menniük kell. Vagy így, vagy úgy.
Végül az agyamban el kezdett pislákolni egy kis fény - Let there be muffin!
Így születtek meg a képen látható kis amorf sütemények:
Gondolom látszik, hogy nincs muffin sütőm (egy kisebb tepsibe állítottam a muffinpapírokat), így kicsit laposabbak és bumfordik lettek ugyan, de nincs hely a lakásban még egy valaminek vagy bárminek. Nincs jól bejáratott muffin tésztám sem, annyi biztos, hogy VAJAT használok zsiradék gyanánt (Erre a kérdésre kicsit érzékeny vagyok, elnézést!), cukor helyett méz kerül bele, a liszt pedig nemcsak fehér, hanem kukorica és teljes kiőrlésű Graham is (már ha vannak itthon). A tejtermék kérdést szabadon kezelem: a maradék kefír (mivel eléggé édes a gyümölcs).
Ma az alábbiak szerint dolgoztam:
- 1 tojás
- kb 5 dkg méz
- csipetnyi só
- kb 7 dkg olvasztott vaj
- 1 púpozott evőkanál eperlekvár
- 2 nagyon túlérett banán (kb 40 dkg)
- 1/2 zacskó sütőpor (a 15g-os zacsiból)
- 1,5 dl háztáji kefír
- végül összesen kb 20 dkg búzaliszt, kukoricaliszt, Graham liszt (ne legyen túl lágy vagy kemény)
A tojást, a mézet, a sót, a vajat és az eperlekvárt habverővel összekevertem. Utána hozzátettem a villával összenyomkodott banánokat. Következett a kefír, majd a lisztek a sütőporral apránként. Végig habverővel dolgoztam, és a liszteket is csomómentesen tudtam elkeverni - a banán sem maradt nagyobb darabokban.
Az ósdi gázsütőt 5-ös fokozaton felfűtöttem. A tűzhelyen még márkajelzést sem találok, szerintem Karancsbarna és a formája is hasonló, így ennek könyvelem el. A gugli azt mondja, hogy az kb 190 °C.
Egy 5 cm-es falú kis tepsibe tettem a muffinpapírokat és 1,5-2 evőkanálnyit tettem a formákba a tésztából, végül körülbelül 20-25 perc alatt készre sütöttem őket.
Tapasztalat:
Négy sütés volt - a bal felső sarokból az óramutató járásának megfelelően:
1. lágyabb tészta, világos szín
2. lágyabb tészta, sötétebb szín
3. sűrűbb tészta, világos szín
4. sűrűbb tészta, sötétebb szín
Először azt hittem, hogy összesen kb 15 dkg liszttel megúszható a tészta (könnyen vált le a kanálról, de nem volt extrém lágy), de az első két sarzs igen ragadós lett. Végül még adtam hozzá lisztet, így jött ki az összesen kb 20 dkg. A tészta olyan erősen mászkos állagúan lett jó, nem túl lelkesen vált el a kanáltól - a lisztet innentől "érzésre" adagoltam.
A sütések közül a lágy tészta nálam felejthető (bár biztosan van valaki, aki szereti az ilyen állagot). Különben pedig győzzön az egyéni ízlés!
Nem túl édes, így az édesszájúaknak mehet bele még több méz és/vagy lekvár.
Karfioli verdikt:
"Az íze jó, a harmadik sütés volt a legfogyaszthatóbb. Összességében nem rossz, nem rossz."
Lajos véleménye:
"Banános. Amúgy a harmadik."
Utolsó kommentek