Lajos ésszerűségből önhatalmúlag kitiltott a könyvesboltokból. Szerinte ez a családi kassza védelmében történt, szerintem csak sóher takarékos. A legutóbbi akcióm után (13 könyvet sikerült rendelnem egy webáruházban) megállapodtunk, hogy addig nem vehetek könyvet, amíg 1. el nem olvastam azt a tizenhármat és/vagy 2. nem találok alapos érveket, ami a vásárlás mellett szól.
Mivel az 1-es pont nem teljesült még, így a 2-es megoldást kellett választanom, hogy jogalapot formálhassak a Paul Freedman által szerkesztett Ét-vágy, az ízlés története című könyv beszerzésére. Azt, hogy a könyv hogyan került egyáltalán a kezeim közé fedje inkább balladai homály... Rávilágítottam, hogy egy hiánypótló alkotás lehetne az enyém (egészen véletlenül akciós is!!!!!!!), mely nagymértékben hozzájárulna gasztrotörténelmi fejlődésemhez és különben is "csakmostlégysziutoljára"! Summa summarum: nyertem!
Kedden el is sétáltam a boltba, preventív jelleggel nem autóval mentem (a csomagtartóban van hely bőven...). Terv szerint 16:30-kor fel kellett volna kapnom a könyvet, a pénztárnál nem jobbra nézni, fizetni és elégedetten kisétálni. Megbuktam. Ott volt. Lucy Knox - Keith Richmond: Nagy hús enciklopédia. Hívogatott. Elcsábultam. Mentségemre azt tudom csak felhozni, hogy kb. 5 percig vívódtam. Tényleg.
Hazafelé, hónom alatt a két, több szempontból is súlyos könyvvel azon gondolkodám...de Lajos már a mosolyomból tudta. Ő ilyen. A szánom-bánom után végül azzal a feltétellel kaptam felfüggesztettet, hogy el kezdem megfőzni a könyv receptjei közül azokat, amikhez nem kell krokodil/kenguru/aligátor.
Vasárnapra tehát előre vetítettem az Édes-savanyú sertésbordát tojásos rizzsel.
Szombaton Kisvárosomban volt dolgunk, én ujjongtam, hogy adunk végre a vidéki piac érzésnek...persze, amikorra kiértünk (10:00 - lusta pesti népek) már egy darab oldalas nem volt. De nemcsak a piacon, az egész városban sem!!!!! Gondolom a Nagy Hókatasztrófában az emberek az oldalasban látták a túlélés zálogát.
A hatodik lehetséges húsforrás után el kellett fogadnom Lajos érvelését: "Vegyünk tarját. Hús van rajta? Van. Zsíros? Zsíros. Csontos is? Az. Akkor jó lesz."
Így született meg az Édes-savanyú tarja zelleres törtkrumplival:
Kiindulási anyagok:
- 2 fej apróra vágott mogyoróhagyma
- 1 gerezd finomra vágott fokhagyma
- 4 evőkanál paradicsompüré
- 3 evőkanál baracklekvár
- 2 evőkanál nádcukor
- 4 evőkanál világos szójaszósz
- 1 narancs reszelt héja és leve
- 1 citrom reszelt héja és leve
- 1,5 kg tarja (8 szeletre vágva)
- só
- durvára tört tarkabors
Az eredeti recept szerint oldalast, narancslekvárt (nem volt itthon), fele ennyi paradicsompürét és szójaszószt, kellett volna használnom, illetve cukrot sem írt bele. A mennyiségeken azért változtattam, mert nem találtam elég pikánsnak a szószt.
Előző este összekevertem serpenyőben a hagymát, fokhagymát, paradicsompürét, lekvárt, szójaszószt, narancs- és citromhéjakat, majd a levüket is. Felforraltam, majd állandó kevergetés közben sziruposra főztem. Sóztam, borsoztam. Kicsit vártam, amíg kihűlt, majd bekentem vele a húsokat és éjszaka a hűtőben pihentettem őket.
Az eredeti recept szerint nem kell pihentetni, nekem nem volt időm szombaton megsütni, ezért álltak.
A húsokat két órával korábban kivettem a hűtőből, hogy ne legyenek annyira hidegek. A sütőt előmelegítettem a 6-os fokozaton (a könyv szerint 200 °C). 30-40 perc alatt megsütöttem őket, néha forgattam, locsoltam.
Lajos szerint konkrétan perverz módon szeretem a krumplit, ezért is cseréltem le az ajánlott köretet. Ennyi nekem is jár és kész!
A körethez összefőztem:
- 60 dkg sárga krumplit (megtisztítva, felkockázva)
- 20 dkg zeller gumót (megtisztítva, felkockázva)
Amikor megfőttek, leöntöttem a levet, kissé darabosra összetörtem őket (krumplitörővel, mert nyomóm nincs).
Adtam a masszához:
- sót
- 2 evőkanál zsírt (egy korábbi kacsasütésből maradt, kicsit fűszeres)
- kb. 1 dl tejszínt
Jól összedolgoztam, és már repült is a tányérra a hús mellé.
Tapasztalat:
A bors őrlése jobb ötlet, ha valaki nem szeret ráharapni a nagyobb darabokra.
A máz a tepsi aljára kicsit ráég, néhol a husi is pörkös lesz, de kivettem egy szeletet még kissé világosabban, bár puhán, de a még éppen hogy vállalhatónak kinéző, sötét állapotúak jobbak voltak.
Karfioli verdikt:
"Ijesztő, amikor el kezd ráégni a tepsi aljára a szósz, de a ragadós és ízletes végeredmény kárpótol az áztatásért és a súrolásért."
Lajos véleménye:
"Ha ilyeneket főzöl a könyvből, megérte az árát. De már megint krumpli???"
Utolsó kommentek